1.0Zazianyu meglátásai az élet nagy (és apró) dolgairólhttps://zazianyu.cafeblog.huZazianyuhttps://zazianyu.cafeblog.hu/author/zazianyu/<p style="text-align: justify">Csodálatos, egyben - racionális szemszögből tekintve - némiképp hátborzongató utazásban volt ma részem. Igaz, nem először.</p> <blockquote> <p style="text-align: justify"><strong>Sétáltam az életemben.</strong></p> <p style="text-align: justify"><strong>Az anyám életében.</strong></p> <p style="text-align: justify"><strong>A holt anyai nagyanyám életében.</strong></p> </blockquote> <p style="text-align: justify"><a href="http://vegtelenlehetoseg.hu">Végtelen lehetőség</a> van az ilyen találkozásokban. Lehetőség arra, hogy feltérképezzük az aktuális helyzetünket. Hogy megértsük, mi zajlik bennünk, velünk, körülöttünk. Az életünkben. Hogy diagnosztizáljunk. Aztán gyógyítsunk.</p> <blockquote> <p style="text-align: justify">Gyógyuljunk...</p> </blockquote> <p style="text-align: justify">Néhai nagyanyám szótlan, erős és szigorú asszony volt. Vallásos, jó katolikus, öt gyermek anyja. Parasztasszony, királynői tartással. A hitét közelebbről ugyan nem ismertem, de kétségtelen, neki köszönhetem a két legmeghatározóbb (és műfajában egyedülálló), gyermekkori vallási élményemet: ő tanított meg a Miatyánkra, és ő vitt el egyszer a kis falusi Úrnapi körmenetre. Magyaros ruhába öltöztettek, fehér blúzt, zöld selyemszoknyát és piros kötényt adtak rám. Kezembe kis, fonott, füles kosár került, benne temérdek, illatos rózsaszirom várta a sorsát. Mit tudtam én akkor, mi ez az egész: csak szép voltam, mindenkiben ünnepi tartás volt, a viseletet - ami bár nem archaikus népviselet volt, de viselet - valóban VISELTEM, tisztelettudón és szakadatlanul szórtam az ünneplő lábak alá a bódító illatú rózsaszirom-tengert.</p> <p style="text-align: justify">Ez az én néhai nagyanyám most megkötözve ült élete romjain, búsan, merengőn, kilátástalan reménytelenségben, bizalmatlanul, végtelenül csalódottan, kiábrándultan, „végérvényesen”. Odamentem hozzá hófehér ruhában, ötévesen. Vele lélegeztem a fájdalmában.</p> <blockquote> <p style="text-align: justify">Én magam voltam <em>Ő</em> - az ő megkötözött, elárvult, benső magányában.</p> </blockquote> <p style="text-align: justify">Aztán letekertem róla a kötelet, megöleltem-megpusziltam, szikárságát, megkövültségét szeretettel felolvasztottam. Azt mondtam neki: ne haragudj, de ez az egész <strong>NEM AZ ÉN DOLGOM! EZ NEM AZ ÉN FELELŐSSÉGEM! Szeretlek!</strong></p> <p style="text-align: justify">Ő szép lassan, komótosan, hitetlenkedve felengedett. Békességre jutott a szívében, és az erőtlen, fagyasztó mélabúját nyárestek langymelegére cserélte. Elköszöntem. Búcsúzóul még megnyugtattam: - Ne aggódj, a lányoddal minden rendben lesz!</p> <p style="text-align: justify">Aztán visszasétáltam az időben. Anyámat láttam: 18 évesen, bolondosan, bohón, fiatalság-könnyeden. Felszabadult volt, örömteli, életvidám.</p> <p style="text-align: justify">Majd ugyanőt láttam 15 év múlva, a válástól összetörten, reménytelenül, fájdalomba süppedten. Össze voltam vele kötve. A vastag, rozsdabarna, fáradt-rothadt, kikezdett óriáskígyó-köldökzsinórt egy éles zöldségbárddal könyörtelenül két részre metszettem. Az övé vérzett. Bevarrtam, és azt mondtam neki: ne haragudj, de ez az egész <strong>NEM AZ ÉN DOLGOM! EZ NEM AZ ÉN FELELŐSSÉGEM! Szeretlek!</strong></p> <p style="text-align: justify">Aztán addig mórikáltam neki magam a hófehér ruhámban, amíg mosolyra nem éledt. Nevetett.</p> <blockquote> <p style="text-align: justify">Az én tündéranyám ÚJRA NEVETETT! Derű és békesség vette körül. Felszabadult.</p> </blockquote> <p style="text-align: justify">Újra nevetett...</p> <p style="text-align: justify">Visszasétáltam az időben, kinyitottam a jelenre vezető ajtót, és fent találtam magam a mennyekben. Napfényes, csillogó-kék volt az éter köröttem. Elégedetten nyugtáztam, hogy most már visszaérkezhetem. Beléptem a kör alakú szobába, ahonnan elindultam, eltüntettem leélt éveim minden egyes ajtaját, és megérkeztem a jelenbe.</p> <p style="text-align: justify">A hófehér ruhás, ötéves kislány megérkezett. <strong>EZ volt az ő dolga. EZ volt az ő felelőssége.</strong></p> <p style="text-align: justify"><strong>SZERETLEK</strong>, bennem élő, immáron felcseperedett, hófehér ruhás kisgyermek!</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://zazianyu.cafeblog.hu/files/2014/01/Múltséta.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-54" alt="Múltséta" src="https://zazianyu.cafeblog.hu/files/2014/01/Múltséta.jpg" width="285" height="431" /></a></p> <p style="text-align: justify"><em>Kép forrása: f1online.de</em></p>richhttps://zazianyu.cafeblog.hu/files/2014/01/Múltséta-150x150.jpg150150