Tegnapi szösszenetem az önboldogításról kikerült a CaféBlog címoldalára. Nem is akartam hinni a szememnek!

– Mi, hogy én? De hát… Hiszen csak most kezdtem!!

Zseniális volnék??

Nos, nem vagyok zseniális, csak eltaláltam egy divatos témát (örökzöld…), őszinte voltam (mindig az vagyok…), és bejött a szerkesztőnek, amit írtam. Vagy ennek az egésznek semmi köze a zsenialitásomhoz, az örökzöldekhez, az őszinteséghez, a szerkesztő lelkivilágához, hanem csak épp „uborkaszezon” volt, én meg beletrafáltam a paradicsomommal. No, persze, az is lehet, hogy semmi köze az uborkaszezonhoz, egyszerűen csak kedvet akart nekem csinálni a CaféBlog az irkáláshoz. És/vagy olvasótábort akar generálni, hogy majd hirdetni tudjon az oldalamon. Hogy szerződni akarjak vele, mert ezzel mindketten jól járunk.

Na és? Nem mindegy? A lényeg, hogy SIKEREM VOLT tegnap, és ennek a létező összes módon hangot adtam.

Van, akit inspiráltam ezzel, van, aki a példámmal bátorságot nyert, van, akit hátsón billentettem, hogy Ébresztőőőő!!!!, ha nekem sikerült, neked is menni fog!!

Jó érzés ez.

Rájöttem egy újabb életbölcsességre: a sikert TÉNYLEG díjazni kell. Annak is, aki kívülről látja, de főleg annak, aki ÁTÉLI azt. Én ezért most képletesen és a valóságban is megveregetem a saját vállam. Ügyes vagy, Ada, csak így tovább! Szeretlek!

Másik életbölcsességem: sutba a szerénységgel és álszerénységgel! Ami jó, az jó! Még ha csak 5 másodpercig is az, de jó! Ha pedig jó, akkor dicsekedj el vele fűnek-fának, hogy megtapasztald, mennyien szeretnek, mennyien becsülnek, mennyien elismerik azt, AKI vagy, AMILYEN vagy! Le a jól nevelt meghunyászkodással, a bocs-hogy-élek mentalitással! 

De tudod, mit? A legnagyobb napi életbölcsességre akkor jutottam, amikor rájöttem, NEM AZ SZÁMÍT, kívülről mit mondanak neked, hanem az, hogy TE mit mondasz magadnak! Én, amióta az eszemet tudom, mindig kívülről vártam az elismerést, és amikor az nem jött, saját magamat a porszemnél is kisebbnek „értékeltem”. Márpedig az a fránya elismerés csak nem jött! Vagy csak NAGYON RITKÁN jött.

Nos, ennek immáron vége! Felépítem az önbecsülésem. 

Harmincon túl felelős vagy az arcodért.

A negyven kapujában felelős vagy a boldogságodért.

Ma felelős vagy azért, hogy elismerd a sikereidet. Dicsekedj! Szeresd magad! Ünnepelj!

Kép forrása: sydney.edu.au